„amíg jó kedvvel megyek be, jó hangulattal, mosolyogva, addig teljesen biztos, hogy jó helyen vagyok”

Ruszó Vivien


Ápoló
Semmelweis Egyetem Szent Rókus Klinikai Tömb, Budapest


Gyerekkoromban többször megfordultam a kórházban, állítólag igencsak eleven kislány voltam és tettem róla, hogy közelebbről megismerkedjek az egészségüggyel. Szinte imádtam kórházban lenni, még ma is emlékszem, hogy mennyire lenyűgözött a csapatszellem, az ápolók egymással való közvetlensége, a jó hangulat. Azt még nem tudtam, hogy ápoló leszek, de abban biztos voltam, hogy kórházban fogok dolgozni.

A család támogatta a döntésemet. Édesanyám szintén ápolónő, tudták, hogy mire vállalkozom. Jelentkeztem a Semmelweis Egyetemre, ahol már az első évtől lehetőségünk nyílt kimenni gyakorlatra különböző kórházakba. A Rókus Kórház volt az első gyakorlati helyem a BSc képzés alatt és ott is maradtam a geriátriai osztályon. Az idősgondozásban találtam meg a helyem. Immár 6 éve dolgozom az idősekkel a krónikus belgyógyászati osztályon, emellett mesterképzésen tanulok a Semmelweis Egyetemen, geriátriai szakirányon.

Minden osztálynak megvan a maga specializációja, nálunk egy picit más az értékrend, amit muszáj szem előtt tartanunk. Sokkal apróbb dolgoknak kell örülnünk és eredményként megélnünk. Természetesen itt is van szakmai feladat egy krónikus belgyógyászaton, és ugyanúgy végrehajtja az ápoló az orvos által elrendelt terápiát, emellett nagy hangsúlyt fektetünk az alapápolásra. Nem ritkán erős érzelmi kötődés alakul ki az ápoló és a beteg között, annál is inkább, mert a beteg hosszú időt tölt el az osztályon. Lelkileg megterhelő a munkánk, éppen ezért a mesterszakon a diplomamunkámban szeretném felmérni, hogy az ápolók országszerte hová, kihez fordulhatnak, ha szükségük van lelki segítségre.

A mi munkánkban a szakmai felkészültség mellett a leghasznosabb „tudás” a mosoly. Amíg jókedvvel megyek be, jó hangulattal, mosolyogva és visszamosolyognak rám a betegek, addig teljesen biztos, hogy jó helyen vagyok.

Gyerekkoromban többször megfordultam a kórházban, állítólag igencsak eleven kislány voltam és tettem róla, hogy közelebbről megismerkedjek az egészségüggyel. Szinte imádtam kórházban lenni, még ma is emlékszem, hogy mennyire lenyűgözött a csapatszellem, az ápolók egymással való közvetlensége, a jó hangulat. Azt még nem tudtam, hogy ápoló leszek, de abban biztos voltam, hogy kórházban fogok dolgozni.

A család támogatta a döntésemet. Édesanyám szintén ápolónő, tudták, hogy mire vállalkozom. Jelentkeztem a Semmelweis Egyetemre, ahol már az első évtől lehetőségünk nyílt kimenni gyakorlatra különböző kórházakba. A Rókus Kórház volt az első gyakorlati helyem a BSc képzés alatt és ott is maradtam a geriátriai osztályon. Az idősgondozásban találtam meg a helyem. Immár 6 éve dolgozom az idősekkel a krónikus belgyógyászati osztályon, emellett mesterképzésen tanulok a Semmelweis Egyetemen, geriátriai szakirányon.

Minden osztálynak megvan a maga specializációja, nálunk egy picit más az értékrend, amit muszáj szem előtt tartanunk. Sokkal apróbb dolgoknak kell örülnünk és eredményként megélnünk. Természetesen itt is van szakmai feladat egy krónikus belgyógyászaton, és ugyanúgy végrehajtja az ápoló az orvos által elrendelt terápiát, emellett nagy hangsúlyt fektetünk az alapápolásra. Nem ritkán erős érzelmi kötődés alakul ki az ápoló és a beteg között, annál is inkább, mert a beteg hosszú időt tölt el az osztályon. Lelkileg megterhelő a munkánk, éppen ezért a mesterszakon a diplomamunkámban szeretném felmérni, hogy az ápolók országszerte hová, kihez fordulhatnak, ha szükségük van lelki segítségre.

A mi munkánkban a szakmai felkészültség mellett a leghasznosabb „tudás” a mosoly. Amíg jókedvvel megyek be, jó hangulattal, mosolyogva és visszamosolyognak rám a betegek, addig teljesen biztos, hogy jó helyen vagyok.

Pályaválasztás interjúk

Pályázat

Kinek a példáját szeretnéd követni?

Az egészségügyi szakma az egyik legkülönlegesebb szakmák egyike. Segíteni akarás, felelősség, empátia, kedvesség, törődés, rengeteg munka, elismerés, tisztelet találkozása. Minden nehézség háttérbe szorul, amikor valaki eldönti, hogy ezt a hivatást választja.

Valahogy mindig kiderül, hogy van előttünk egy ápoló, egy védőnő, a doktor bácsi (vagy néni), esetleg az egészségügyben dolgozó szülő, rokon, szomszéd, idősebb testvér, aki miatt az egészségügyben akarsz dolgozni. Ki ez a személy, akit követni szeretnél, akinek a munkája arra ösztönzött, hogy Te is az egészségügyet választod?

Ha azt szeretnéd, hogy az ország megismerje ezt az személyt, akkor csak mutasd be nekünk. Készíthetsz vele szöveges -vagy videó interjút, írhatsz róla egy történetet, akár le is festheted vagy rajzolhatod, vagy készíthetsz róla fotót, a lényeg, hogy elmondd, miért szeretnéd őt követni.

A legjobb három pályamunkát a Magyar Ápolók Napján, 2021. február 19-én hirdetjük ki, így szerezve örömet Neked és Példaképednek. Példaképedről a Hivatásunk magazinban (print és online) interjút készítünk, amelyet eljuttatunk több mint százezer MESZK tagnak is online, illetve posztoljuk a Facebookon, hogy megismerje őt az egész ország. A nyertes pályamű készítője 40.000 Ft értékű könyvjutalomban részesül.

A pályamunka beküldési határideje: 2021. február 10.

E-mail cím: hivatasunk_palyazat@lam.hu, a tárgyba annyit írj, „MESZK Példakép pályázat”

A Példakép pályázat kiírói: a MESZK és a LifeTime Media Kft.