„...ha tiszta szívvel állunk a családokhoz, akkor maximálisan elfogadnak bennünket...”

Vankó Annamária


Védőnő
Józsefvárosi Egészségügyi Központ, Budapest


Tiszanánából, egy Heves megyei kis faluból származom. Jó tanuló voltam, a gimnáziumban elkezdett érdekelni a biológia, a kémia és érettségi után jelentkeztem a Semmelweis Egyetemre. Nagyon szeretem a gyerekeket, védőnő akartam lenni. Nem volt senki a családomban, aki egészségügyi végzettségű lenne, én vagyok az első diplomás. A szüleim nagyon büszkék rám, hogy megszereztem ezt a szakmát.

A tiszafüredi gimnáziumból nagy ugrás Budapest. Egyedül felköltöztem, elkezdtem az egyetemista éveimet. Sok mindenre megtanított az iskola, az új helyzet. A tanárok mindig jó szívvel fogadták a diákokat, bármilyen problémával meg tudtuk őket keresni. Nemcsak a tananyagot „adták le”, a lelkünkkel is foglalkoztak. 2017-ben végeztem. Az elmúlt három évben sokat tanultam a kollégáimtól, segítenek, hogy még felkészültebb legyek. Azt tapasztalom, ha tiszta szívvel állunk a családokhoz, akkor maximálisan elfogadnak bennünket, sőt kifejezetten várják, hogy mikor megyek legközelebb.

A védőnő feladata az, hogy a várandósságot nyomon kövesse, majd miután az újszülött megszületik, egészen 6 éves korig követjük és támogatjuk a gyermek lelki, illetve testi fejlődését. Szinte minden nap új emberekkel találkozom, új problémák megoldásában segíthetem a családokat. Az a szeretet, amit mi kapunk, mindennél többet ér. Nem véletlenül mondják, hogy a védőnőnek nem munkája, hanem hivatása van, amit szeretettel és szenvedéllyel végez az ember.

A védőnőkben nagyon bíznak a kismamák, és öröm számunkra, hogy mostanában már az apukák sem akarnak kimaradni az élményből, közösen kérdeznek, tanácsot kérnek. Minden napra jut egy-egy szívmelengető élmény, nehéz lenne egyet kiemelni közülük, de az elmúlt hetekben mégis történt valami. Az egyik anyuka felhívott és azt mondta, hogy szeretne „Az év védőnője” díjra jelölni. Meglepett a jelöléssel, hatalmas megtiszteltetés, hogy rám gondolt. Amellett, hogy jól esik az elismerés, a jelöléssel tükröt kaptam a munkámról.

Tiszanánából, egy Heves megyei kis faluból származom. Jó tanuló voltam, a gimnáziumban elkezdett érdekelni a biológia, a kémia és érettségi után jelentkeztem a Semmelweis Egyetemre. Nagyon szeretem a gyerekeket, védőnő akartam lenni. Nem volt senki a családomban, aki egészségügyi végzettségű lenne, én vagyok az első diplomás. A szüleim nagyon büszkék rám, hogy megszereztem ezt a szakmát.

A tiszafüredi gimnáziumból nagy ugrás Budapest. Egyedül felköltöztem, elkezdtem az egyetemista éveimet. Sok mindenre megtanított az iskola, az új helyzet. A tanárok mindig jó szívvel fogadták a diákokat, bármilyen problémával meg tudtuk őket keresni. Nemcsak a tananyagot „adták le”, a lelkünkkel is foglalkoztak. 2017-ben végeztem. Az elmúlt három évben sokat tanultam a kollégáimtól, segítenek, hogy még felkészültebb legyek. Azt tapasztalom, ha tiszta szívvel állunk a családokhoz, akkor maximálisan elfogadnak bennünket, sőt kifejezetten várják, hogy mikor megyek legközelebb.

A védőnő feladata az, hogy a várandósságot nyomon kövesse, majd miután az újszülött megszületik, egészen 6 éves korig követjük és támogatjuk a gyermek lelki, illetve testi fejlődését. Szinte minden nap új emberekkel találkozom, új problémák megoldásában segíthetem a családokat. Az a szeretet, amit mi kapunk, mindennél többet ér. Nem véletlenül mondják, hogy a védőnőnek nem munkája, hanem hivatása van, amit szeretettel és szenvedéllyel végez az ember.

A védőnőkben nagyon bíznak a kismamák, és öröm számunkra, hogy mostanában már az apukák sem akarnak kimaradni az élményből, közösen kérdeznek, tanácsot kérnek. Minden napra jut egy-egy szívmelengető élmény, nehéz lenne egyet kiemelni közülük, de az elmúlt hetekben mégis történt valami. Az egyik anyuka felhívott és azt mondta, hogy szeretne „Az év védőnője” díjra jelölni. Meglepett a jelöléssel, hatalmas megtiszteltetés, hogy rám gondolt. Amellett, hogy jól esik az elismerés, a jelöléssel tükröt kaptam a munkámról.

Pályaválasztás interjúk

Pályázat

Kinek a példáját szeretnéd követni?

Az egészségügyi szakma az egyik legkülönlegesebb szakmák egyike. Segíteni akarás, felelősség, empátia, kedvesség, törődés, rengeteg munka, elismerés, tisztelet találkozása. Minden nehézség háttérbe szorul, amikor valaki eldönti, hogy ezt a hivatást választja.

Valahogy mindig kiderül, hogy van előttünk egy ápoló, egy védőnő, a doktor bácsi (vagy néni), esetleg az egészségügyben dolgozó szülő, rokon, szomszéd, idősebb testvér, aki miatt az egészségügyben akarsz dolgozni. Ki ez a személy, akit követni szeretnél, akinek a munkája arra ösztönzött, hogy Te is az egészségügyet választod?

Ha azt szeretnéd, hogy az ország megismerje ezt az személyt, akkor csak mutasd be nekünk. Készíthetsz vele szöveges -vagy videó interjút, írhatsz róla egy történetet, akár le is festheted vagy rajzolhatod, vagy készíthetsz róla fotót, a lényeg, hogy elmondd, miért szeretnéd őt követni.

A legjobb három pályamunkát a Magyar Ápolók Napján, 2021. február 19-én hirdetjük ki, így szerezve örömet Neked és Példaképednek. Példaképedről a Hivatásunk magazinban (print és online) interjút készítünk, amelyet eljuttatunk több mint százezer MESZK tagnak is online, illetve posztoljuk a Facebookon, hogy megismerje őt az egész ország. A nyertes pályamű készítője 40.000 Ft értékű könyvjutalomban részesül.

A pályamunka beküldési határideje: 2021. február 10.

E-mail cím: hivatasunk_palyazat@lam.hu, a tárgyba annyit írj, „MESZK Példakép pályázat”

A Példakép pályázat kiírói: a MESZK és a LifeTime Media Kft.