„...nem szeretem magam hősnek nevezni. Én ápoló vagyok...”

Varga Levente


A Magyar Honvédség Egészségügyi Központ Honvédkórház sürgősségi centruma fektető részének részlegvezető helyettese


Gyerekkorom óta érdekel az egészségügy, az ifjúsági Vöröskeresztnél, a szentesi kórházban önkénteskedtem. Elvarázsolt az emberi szervezet működése, anatómiája. Egyetlen kis apró momentum egy egész rendszert meg tud borítani.

Az egészségügyön belül kerestem a helyemet. Rengeteg-rengeteg pálya közül válogattam, az ápolás volt az, ahol ténylegesen megtaláltam a helyemet.

A sürgősségi centrumban dolgozom, szerintem az egész egészségügy legizgalmasabb osztálya. Itt gyakorlatilag soha nem tudom, hogy milyen eset után milyen eset következik, milyen beteggel találkozom, milyen szakmai megmérettetések kerülnek elő. Folyamatos készültségben vagyunk és ennek minden percét szeretem. Ide kerülnek be azok a betegek, akik szorosabb monitorizálást igényelnek, agresszív gyógyszeres terápiát, vagy esetleg olyan beavatkozásokat, ami segítségével ebből a kritikus állapotukból, vagy életveszélyes állapotokból egy kicsit vissza tudjuk állítani.

Számtalan nehézség van ebben a hivatásban, ebben a munkakörben. Az eddigi munkám legmeghatározóbb esete egy 64 éves fekvőbeteghez kötődik, aki stroke miatt került be a részlegünkre. Azonnal meg kellett kezdeni a kezelést, hogy túlélje ezt az életveszélyes kórállapotot. A beteg nagyjából 46 percet töltött a két kezem között. Az elején, amikor megérkezett hozzánk, mind a négy végtagja lebénult, nem tudott beszélni, nem tudott mozogni, csak a szemeit tudta forgatni, egy hang nem jött ki a torkán. A kezelés végén megfogta a kezemet, rám nézett és ki tudta mondani, hogy köszönöm. Megküzdöttünk ezért az egyetlen szóért.

Nekem ez volt az a pillanat, ami örökre bevésődött, és azóta még inkább biztos vagyok abban, hogy ezt szeretném csinálni 5-10 év múlva, ezen a pályán szeretnék maradni. Vannak sokan, akik szerint hősök vagyunk. Én nem szeretem magam hősnek nevezni. Én ápoló vagyok.

Gyerekkorom óta érdekel az egészségügy, az ifjúsági Vöröskeresztnél, a szentesi kórházban önkénteskedtem. Elvarázsolt az emberi szervezet működése, anatómiája. Egyetlen kis apró momentum egy egész rendszert meg tud borítani.

Az egészségügyön belül kerestem a helyemet. Rengeteg-rengeteg pálya közül válogattam, az ápolás volt az, ahol ténylegesen megtaláltam a helyemet.

A sürgősségi centrumban dolgozom, szerintem az egész egészségügy legizgalmasabb osztálya. Itt gyakorlatilag soha nem tudom, hogy milyen eset után milyen eset következik, milyen beteggel találkozom, milyen szakmai megmérettetések kerülnek elő. Folyamatos készültségben vagyunk és ennek minden percét szeretem. Ide kerülnek be azok a betegek, akik szorosabb monitorizálást igényelnek, agresszív gyógyszeres terápiát, vagy esetleg olyan beavatkozásokat, ami segítségével ebből a kritikus állapotukból, vagy életveszélyes állapotokból egy kicsit vissza tudjuk állítani.

Számtalan nehézség van ebben a hivatásban, ebben a munkakörben. Az eddigi munkám legmeghatározóbb esete egy 64 éves fekvőbeteghez kötődik, aki stroke miatt került be a részlegünkre. Azonnal meg kellett kezdeni a kezelést, hogy túlélje ezt az életveszélyes kórállapotot. A beteg nagyjából 46 percet töltött a két kezem között. Az elején, amikor megérkezett hozzánk, mind a négy végtagja lebénult, nem tudott beszélni, nem tudott mozogni, csak a szemeit tudta forgatni, egy hang nem jött ki a torkán. A kezelés végén megfogta a kezemet, rám nézett és ki tudta mondani, hogy köszönöm. Megküzdöttünk ezért az egyetlen szóért.

Nekem ez volt az a pillanat, ami örökre bevésődött, és azóta még inkább biztos vagyok abban, hogy ezt szeretném csinálni 5-10 év múlva, ezen a pályán szeretnék maradni. Vannak sokan, akik szerint hősök vagyunk. Én nem szeretem magam hősnek nevezni. Én ápoló vagyok.

Pályaválasztás interjúk

Pályázat

Kinek a példáját szeretnéd követni?

Az egészségügyi szakma az egyik legkülönlegesebb szakmák egyike. Segíteni akarás, felelősség, empátia, kedvesség, törődés, rengeteg munka, elismerés, tisztelet találkozása. Minden nehézség háttérbe szorul, amikor valaki eldönti, hogy ezt a hivatást választja.

Valahogy mindig kiderül, hogy van előttünk egy ápoló, egy védőnő, a doktor bácsi (vagy néni), esetleg az egészségügyben dolgozó szülő, rokon, szomszéd, idősebb testvér, aki miatt az egészségügyben akarsz dolgozni. Ki ez a személy, akit követni szeretnél, akinek a munkája arra ösztönzött, hogy Te is az egészségügyet választod?

Ha azt szeretnéd, hogy az ország megismerje ezt az személyt, akkor csak mutasd be nekünk. Készíthetsz vele szöveges -vagy videó interjút, írhatsz róla egy történetet, akár le is festheted vagy rajzolhatod, vagy készíthetsz róla fotót, a lényeg, hogy elmondd, miért szeretnéd őt követni.

A legjobb három pályamunkát a Magyar Ápolók Napján, 2021. február 19-én hirdetjük ki, így szerezve örömet Neked és Példaképednek. Példaképedről a Hivatásunk magazinban (print és online) interjút készítünk, amelyet eljuttatunk több mint százezer MESZK tagnak is online, illetve posztoljuk a Facebookon, hogy megismerje őt az egész ország. A nyertes pályamű készítője 40.000 Ft értékű könyvjutalomban részesül.

A pályamunka beküldési határideje: 2021. február 10.

E-mail cím: hivatasunk_palyazat@lam.hu, a tárgyba annyit írj, „MESZK Példakép pályázat”

A Példakép pályázat kiírói: a MESZK és a LifeTime Media Kft.