A kórházi gyógyszerész szerepe egy ír Egyetemi Oktató Kórházban

A gyógyszerészi intervenció része a gyógyszerelés áttekintése, aminek révén azonosíthatóvá és elkerülhetővé válnak a gyógyszerelési hibák, és optimalizálható a beteg kezelése, minimalizálhatók a mellékhatások és csökkenthető a pazarlás. A gyógyszerelés áttekintése (medication review/MR) során a gyógyszerész összeállítja a beteg által szedett gyógyszerek naprakész listáját is (medication reconciliation), ami tartalmazza az egyes szerek nevét, dózisát, szedési idejét, illetve a bevitel módját, és ezáltal biztosítja, hogy a beteg a kórházon belüli áthelyezés esetén is megfelelő gyógyszerelésben részesüljön.

A gyógyszerész tradicionális szerepe szerint gyógyszert diszpenzál a kórházakban és a közvetlen lakossági gyógyszerellátásban, azonban az elmúlt években a szakma evolúciója következtében a gyógyszerész a multidiszciplináris egészségügyi ellátó csapat alapvető fontosságú szereplőjévé vált. A vizsgálatok szerint a gyógyszerész integrációja a multidiszciplináris egészségügyi ellátó csapatba javítja a gyógyszereléssel kapcsolatos döntéshozatalt és a betegkimeneteket, továbbá fokozza a betegbiztonságot és segíti az ellátás folyamatosságát.

A gyógyszerészi intervenció része a gyógyszerelés áttekintése, aminek révén azonosíthatóvá és elkerülhetővé válnak a gyógyszerelési hibák, és optimalizálható a beteg kezelése, minimalizálhatók a mellékhatások és csökkenthető a pazarlás. A gyógyszerelés áttekintése (medication review/MR) során a gyógyszerész összeállítja a beteg által szedett gyógyszerek naprakész listáját is (medication reconciliation), ami tartalmazza az egyes szerek nevét, dózisát, szedési idejét, illetve a bevitel módját, és ezáltal biztosítja, hogy a beteg a kórházon belüli áthelyezés esetén is megfelelő gyógyszerelésben részesüljön.

A South Infirmary Victoria University Hospital (SIVUH) egy akut ellátást nyújtó Egyetemi Oktató Kórház Írország déli részén, Cork városában, ami 192 ágyon évente 38.400 betegfelvételt és 72.500 ambuláns ellátást teljesít négy teljes és egy részállásos gyógyszerész alkalmazásával (a szakirodalmi standard: 30-40 ágyanként 1 kórházi gyógyszerész). A vizsgálat idején (2018) az alkalmazott gyógyszerészek nem végeztek osztályos munkát, csak a gyógyszerellátottságra felügyeltek és gyógyszereléssel kapcsolatos telefonos tanácsadást nyújtottak a nővéreknek és orvosoknak. A vizsgálat célja az volt, hogy kiderítse: milyen hatással bír a gyógyszerész által végzett MR a kórház munkájára, majd megnézze, hogyan alakul a nővérek véleménye a gyógyszerészi munkáról az elvégzett MR-ek után.

A vizsgálatban azonosították, hogy az MR során milyen típusú gyógyszerelési hibákat találtak leggyakrabban, az orvosok milyen arányban fogadták el a hibák kijavítására tett javaslatokat, milyen valószínűséggel és mennyi mellékhatás történt volna az MR hiányában, és milyen volt az MR költséghatékonysága. Az MR-t a kórház négy osztályán, 74 ágyon végezték el (nő- és férfibetegeket is ellátó, konzervatív és sebészi osztályok egyaránt, kivéve onkológia), három hónapon keresztül hetente egyszer áttekintve a betegekkel kapcsolatos orvosi, gyógyszerészi dokumentációt (a rendelt gyógyszerek indikációja, dózisa, beviteli módja, az alkalmazás időtartama), valamint a laboratóriumi leleteket (elektrolitok, vese- és májfunkció) és a lázlapot. Az MR-t a vizsgálatban részt vevő szenior gyógyszerészek végezték (óradíj: 55 Euro), egy mellékhatás kezelésének átlagos költségét a szakirodalom szerinti 1084 Euróval számolták.

n=128 beteg esetében készült el az MR, mindez 46,25 órát vett igénybe; 59 beteg esetében összesen 113 gyógyszerelési módosítás szükségességére hívták fel a kezelőorvos figyelmét (MR-ben részesült betegenként átlagosan 0,88 javasolt módosítás), a leggyakrabban analgetikumok kapcsán (leggyakrabban oxycodon és paracetamol, mindkettő esetében öt hibás alkalmazást találtak). Az analeptikumok (leggyakrabban amitriptylin, citalopram és mirtazapin) és a gyulladásgátlók (leggyakrabban dexketoprofen) esetében is gyakran javasoltak gyógyszerelési módosítást. A leggyakoribb hiba a gyógyszerelés elmulasztása, illetve duplikációja (pl. azonos hatástani csoportba tartozó, direkt orális antikoagulánsok – tinzaparin és rivaroxaban – együttes alkalmazása) volt. Az MR révén felfedezett 113 gyógyszerelési hiba 66,37%-a esetében közepes vagy nagy volt annak az esélye, hogy hatására adverz esemény alakuljon ki.

A gyógyszerelési módosítás szükségességéről a vizsgáló gyógyszerészek személyesen is tájékoztatták a kezelőorvosokat, akik a 113 javasolt intervenció 99,1%-át fogadták el (a szakirodalom szerint személyes tájékoztatás esetén nagyobb az elfogadási arány), majd az elfogadott intervenciókat mind implementálták is. Az így elkerült mellékhatások kezelési költségét 42.330 Eurónak számolták, ami az MR-t végző gyógyszerész munkadíjának levonása után nettó 39.771 eurónyi spórolást jelent, azaz a költséghatékonysági arány 16,5:1-nek bizonyult.

A vizsgálat első részének elvégzése után a vizsgált négy osztály 11 nővére esetében végeztek félig strukturált kérdőíves vizsgálatokat, aminek révén kiderült: a nővérek zöme aktívnak (és nem reaktívnak) értékelte az MR-t végző gyógyszerész szerepét, és valamennyien szerették volna, ha továbbra is támogatja munkájukat osztályos gyógyszerész, mivel úgy érzékelték, hogy az nagyban segíti a biztonságos és hatékony betegellátást.

Eredeti közlemény
Ronan S, Shannon N, Cooke K, McKeon T, Walsh EK, Kearney A, Sahm LJ. The Role of the Clinical Pharmacist in an Irish University Teaching Hospital: A Mixed-Methods Study. Pharmacy. 2020 Mar;8(1):14.

Szemlézte:
Kazai Anita dr.