Az írónőt hazánkban kevesen ismerik, holott irodalmi Nobel-díjas. 1966-ban kapta Samuel Josef Agnonnal megosztva kapta az elismerést az Izrael sorsát ábrázoló műveiért.

Berlinben született asszimilálódott, igen művelt nagypolgári zsidó családban. Selma Lagerlöföt, a híres svéd írónőt választotta mentorának, hogy levelezést kezdeményezett, korai zsengéit, romantikus verseit és mesejátékait is neki ajánlotta fel. Nelly Sachs egyke gyermekként s beteges alkata miatt is sok figyelmet kapott szüleitől, s igen visszahúzódó életet élt. Az 1920-as évek vége felé már több berlini lapban publikált, s folyóiratok közölték verseit, melyeket a kritika is kedvezően fogadott.

Élete során mindössze egy titokzatos érzelmi kapcsolat bukkan fel, a névtelen vőlegény kilétét homály fedi, egyik versében említi, hogy az illető tragikus módon koncentrációs táborban hunyt el. 1940-ben a hitlerizmus elől Svédországba menekült. A hosszú szervezés dacára Nelly Sachs és az anyja szinte az utolsó pillanatban menekültek meg csupán, hiszen mialatt a Stockholm felé tartó repülőgépre szálltak fel, már megérkezett a behívóparancs a lágerbe szállításra.

Árnyak kórusa

Mi árnyak, ó mi árnyak!
Hóhérok árnyai
rémtetteitek porához szegődtünk —
áldozatok árnyai
véretek drámáját rajzoltuk egy falra.
Ó mi tehetetlen gyászpalást pillangók
összefogva egy csillagon, mely nyugodtan ég tovább
amikor poklokban kell járnunk a táncot.
Bábjátékosaink már egyebet sem tudnak, csak a halált.

Aranydajka, ki bennünket emtetsz
ily kétségbeesésre,
fordítsd el ó nap arcodat
hogy mi is elsüllyedjünk –
vagy tükröztesd velünk egy kisgyerek ujjongva
fölemelt ujját
és könnyű boldogságát egy szitakötőnek
a kútkáva fölött.

(fordította:Vas István)

Svédországban Nelly Sachs idős anyja mellett mosónőként dolgozott. Költészete a háború alatt új utakra tért, megkeményedett. 1943-44-ben keletkezett versei, amelyek A halál lakásaiban című kötetben láttak napvilágot, a halál és pusztulás vidékét idézik fel.

A 1940-es években jelenik meg két drámája, az Eli és az Abram im Salz.
Az 1950-es évek elején, anyja halála után kezdett levelezni a költő Paul Celannal, akivel később Párizsban személyesen is megismerkedett. 1953-ban megkapta a svéd állampolgárságot. Majd lassan a német nyelvterületen is megismerték nevét és munkásságát.

Sokat küzdött pszichés gyengeségeivel, majd három évet töltött idegszanatóriumban is.
1966. december 10-én, 75. születésnapján kapta meg az irodalmi Nobel-díjat.
1970. május 12-én hunyt el Stockholmban.

Nagy Zsuzsanna
forrás: eLitMed.hu